|
|
 |
Az angol nyelvterületen így hívnak minden játékot (coop game), ahol nem egymást ölik a játékosok, hanem a szörnyikéket. Persze ettõl még nagyon sokféle lehet az ilyen játék.
Általában ismerõsök verõdnek össze
egy kis közös csihi-puhira, ilyenkor vagy már adott, vagy
hamar kialakul a szereposztás, kár rá szót
vesztegetni. Ha azonban idegen játszótársakat keresel,
érdemes odafigyelni, hogy a közös szórakozás
tényleg mindenkinek szórakozás legyen.
Én eddig háromféle felállásban játszottam
ilyen kooperatív játékot:
1. Amikor mindenki ment a dolgára, széjjel a labirintusban.
Ehhez az kell, hogy mindenki jó eséllyel boldoguljon az adott
szinten egyedül is. Csak azt közöltük egymással,
hogy a szint bal fele már tiszta, vagy hogy meghaltam, gyere éleszteni.
Tulajdonképpen erre jó csak ez a fajta játék:
hogy nagyobb biztonságban érezhesd magad, kipróbálhass
kockázatosabb megoldásokat, a cucc elvesztésének
veszélye nélkül.
2. A fej-fej mellett játék. Ilyenkor mintegy csatárláncot
alkotva megyünk körbe a labirintusban, ezt legjobban csupa harcos
kari tudja megtenni, mert az íjász és a varázsló
óhatatlanul is néha besebez a nyíllal vagy varázslattal.
Szerintem ez a legnehezebb, mert folyton ügyelni kell mindenkire,
de talán épp ezért ez is a legérdekesebb.
3. Az együttmûködés. Tulajdonképpen ezt
kellene csak kooperációs játéknak hívni,
mert itt egészítik ki egymást a különbözõ
karik képességei igazán. Mindenki eszelhet ki szereposztásokat
kedve szerint, most csak egy példa: a harcos beáll az ajtónyílás
jobb felére, és gyepálja az érkezõ szörnyeket,
míg az íjász 4-5 lépéssel hátrébb,
a harcostól balra esõ vonalban nyilazza a harcost támadókat,
míg a háttérbõl a varázsló stone
curse-szel akadályozza meg, hogy ajtó bal szélén
kibújjanak és elcsellengjenek a gusztustalanok. Persze lehettek
ketten vagy négyen is, lehet három egyforma kari, vagy kettõ-kettõ,
igen sok kombináció elképzelhetõ. Az biztos,
hogy némi önfeláldozásra szükség
van, mint az elõbb is a varázsló esetében,
aki ott épp egy fia pontot se gyûjt.
Néhány hasznos tanács:
1. Jó, ha mindekinél van resurrect tekercs, érdemes
szétosztani a játék elején. Ne sajnáld
a többiektõl, neked lesz jó, ha van náluk.
2. A shift gombbal történõ nyilazás, ahogy
azt a legtöbb íjász csinálja, cél nélküli
nyílvesszõket ereget, amelyek eltalálhatnak bárkit,
hiába van mindenki barátságos módban. Miután
minden íjász igen szaporán nyilaz, jó erre
odafigyelni.
3. Érdemes az elején megbeszélni, kinek milyen
rezisztenciája van, hogy a megfelelõ varázslatot kiválasszátok,
mivel az is sebez, hiába vagytok barátságos módban.
4. A harcos bírja legjobban a kiképzést, érdemes
õt elõre küldeni püfölni. Ebbõl következik,
hogy ha a harcos sokkal alacsonyabb szintû, mint a többiek,
az nem egy jó kombináció...
5. Jó azt is tisztázni, hogy ki a legit karakter, és
ki nem. Lehet, hogy te 2 hónapot küzdöttél, hogy
örülhess a Mythril Sword of Speed-ednek, meg a Saintly Full Plate-ednek,
de fényévekre vagy attól az azonos szintû karitól,
aki beszerezte a King's Sword of Haste-et, meg a Godly Plate of the Whale-t,
az ékszerei meg Obsidian Ring of Zodiac. Szóval nem feltétlenül
azonos szintû kariknak kell összefogni.
6. Ha idegenekkel játszol kooperációs játékot,
jobb, ha felkészülsz rá, hogy bárki lehet PK,
akár olyan is, akivel elõtte kellemesen legyilkoljátok
a hell 4 szintjét.
Ez egy olyan téma, amelyben rettentõen kíváncsi lennék a véleményetekre. Írjátok meg tapasztalataitokat!
Ezzel az oldallal kapcsolatos véleményedet, észrevételeidet nekem küldd: Des