 . A Monk legfontosabb jellemzõi közé tartozik, hogy az ereje és ügyessége egyformán fejleszthetõ, hogy puszta kézzel (pontosabban lábbal) nagyobbat sebez, mint fegyverrel, hogy a páncélzat, és egyáltalán a fegyverzet nem sokat ér rajta a saját képességeihez képest. A közelharc nagy mûvésze õ, akit nem ejt kétségbe, ha folyamatosan teljesen körül van véve, amivel szerintem még a harcost is lepipálja, és emellett nem olyan vérszegények a varázslatai. Valahogy azt vettem észre, hogy mennél nagyobb, ritka, de nagy ütésû egy ellenfél, annál félelmetesebb számára, például a sáremberek kifejezetten veszélyesek rá, pedig azok a régi karikra szerintem veszélytelenek, csak nagyban hadonásznak elõttük és nesze semmi, de a Monk-ot agyoncsapják egy-kettõ, ha nem vigyáz. .
Természetesen a Monk-nak megvan a maga története. Népét félig kiirtották, féli elûzték földjérõl, a megmaradottak az életbenmaradáshoz megtanulták a harcmûvészeteket. Földjük szegényes volt természeti kincsekben, így megtanulták, hogy testük olyan edzett legyen, hogy páncél védelme nélkül is felvehessék a küzdelmet, s acél fegyver nélkül, egy puszta bottal is halálosat sebezzenek. .  Az a meglátásom, hogy bár nem rossz, de kitalálhattak volna ennél hasznosabb alap varázslatot. .  |