|
|
 |
Diablo 2: The Travelling movie (A lovaskocsis video)
"Many moons have passed since I left the town of Tristram behind me. Since then I've tried to forget the terrors I behold beneath the cold earth, and the twisted nightmares that have haunted my every waking moment. There is something dark within me now, I can feel it driving me towards the east assuring me that my salvation lies between the ruins of ancient kingdoms.
While I know the way, I know not what perils will arise to hinder my journey. And as I pass through the first gates I know that the better part of my soul will remaind behind... FOREVER."
Diablo 2: The Calling movie (A lovaskocsis video)
"W:'So Marius, at last Ive found you.'
M:'Oh, Tyrael, yes, there is now I recognize you. I should have known you travelled in the skies. There they are are always watching.'
'I have been searching for you for a long time, Marius. I was rather beginning to think you didnt want to be found.'
'Ohh, forgive me Tyrael please. It wasnt my fault.'
'Not your fault? Tell me Marius, how was it not your fault?'
'The Wanderer, yes it was& was a Wanderer. My days at the Rogue Citadel seem so long ago I sought refuge from my memories in the company of other outcasts high in the mountains passed the eastern gate. ('Do you want something?')
I wont sleep for days in a time for when I dreamt memories would return memories of monastery of the evil. I couldnt tell the difference any more. Had the evil from my dreams followed me in my hills? How had he found me here? How could this broken shell of a man barely able to carry the weight of his own sword, be the burning terror which drove me to hide here.
He seemed to have demons of his own, he struggled them to contain and his was losing them.
As I watched I became convinced that I was truly mad.
The terror the destruction the& the evil I witnessed how else could I explain them were these the demons from my dream or were they born within The Wanderer.
Why did I followed him, I dont no. Why think to happends as they do in dreams. All I know is that when he backended. I had to follow him from the mount, we travel together east always& into the east."
V: - Nos Marius, végre megtaláltalak.
M: - Oh, Tyreal, igen, felismerlek. Tudnom kellett volna hogy az egekben utazol. Ahol ők mindig figyelnek.
- Már hosszú ideje kereslek téged, Marius. Már kezdtem azt hinni hogy nem is akartad, hogy megtaláljalak.
- Ohh, bocsáss meg nekem Tyrael. Nem az én hibám volt.
- Nem a te hibád? Mond el nekem Maruis, hogy hogy nem a te hibád?
és Marius elkezd mesélni&
A vándor... igen egy Vándor volt az.
A napjaim a Rogue Citadelben teltek már hosszú ideje, mielött menedéket kerestem volna az emlékeim elöl a kitaszítottak között a hegyekben az átjáró keleti kapujánál.
- Kér valamit?
Már napok óta nem aludtam, mikor azt álmodtam hogy a gonosz emlékeim visszatérnek a kolostorról. Én nem tudtam különbséget tenni. A gonosz az álmaimból követett volna hegyekbe? Hogyan talál meg ő engem itt? Ez az összetört ember hogyan képes a cipelni a nehéz kardját, és lenni az égő terror amelyik ide vezetett elrejtőzni.
Látszott rajta hogy démonok lakoznak benne, és azért küzdenek hogy elhagyják a testét.
Ahogy én láttam, teljesen meggyözödtem arról hogy tényleg megőrültem.
A terror, a pusztítás ..... a gonosz szemtanuja voltam, hogyan magyarázzam el azt hogy ezek a démonok az álmomból megjelentek, vagy ahogy a Vándorból megszülettek.
Miért követtem őt, nem tudom. Miért gondolom hogy megtörtént az, amit ők az álmaimban csináltak.
Csak annyit tudok, hogy amikor ő elment követnem kellett őt a hegyről, és mi együtt utaztunk kelet felé... mindig csak kelet felé.
A Szöveget leírta, és a fordítást elészítette: Matt H.