Act II

A sivatagban:

Marius: "We traveled east over the mountains and into the vast deserts of broken land.
As the days passed my companion told me of himself that he had once been a great warrior. And that a dark and secret burden now weighted heavily upon him.
We traveled for an eternity across that arid wasteland... How long ago? I couldn't say. And always a dark cloud seemed to follow us just over the horizon.
Finally, the journey ended, we climbed the last ridge. There below us lay our destination: the shining jewel, Lut Gholein with the Great See beyond."

Beesteledik, a két utazó a tábortűz mellett:

Marius: "We made camp that last night. Perhaps it was the warm desert wind or the sound of the ocean, but for the first time in many weeks I slept."

Marius elkezd álmodni:

Marius: "However, the dreams returned, but these were clearly not my own.

I beheld the vision of a great man, the mage Tal Rasha. You were there too, Tyrael; I remember seeing you in my dream.

His brethren had cornered a great demon, Baal, Lord of Destruction who had been set loose upon the world. And they attempted to imprison the demon within a sacred stone. Yet, when their attempts failed, Tal Rasha selflessly volunteered to contain the demon within himself completing the prison.
He instructed his brethren to bind him within the tomb buried under the sand. There to wrestle with the demon for all eternity."

Tal Rasha: "Aaaaarrrrrgggghhhh!"

Marius felébred:

Wanderer: "Now you know what I seek, Marius. This is my brother. Sleep now! We set out with the dawn."

Marius: "The next morning we walked over the hill toward Lut Gholein. I had no idea then of the horrors that were in store for me there."

Act II

A sivatagban:

Marius: "Keletnek utaztunk, át a hegyeken, egyenesen a megtört földek sivatagai felé.
Teltek a napok, és az útitársam elmesélte magáról, hogy ő valaha egy hatalmas harcos volt. És azt, hogy most egy titkos és sötét teher nehezedik rá.
Örökkévalóságnyit utaztunk azon a kietlen vidéken... Hogy mennyi ideje? Azt el sem tudom mondani. És mintha mindig egy sötét felhő követett volna minket a horizonton.
Végre utazásunk véget ért, megmásztuk az utolsó gerincet is. Alattunk feküdt rendeltetésünk, a fénylő gyémánt, Lut Gholein, hatalmas tengerével.

Beesteledik, a két utazó a tábortűz mellett:

Marius: "Tábort vertünk azon az éjen. Talán a meleg sivatagi szél, vagy az óceán hangja miatt, de az utóbbi hetek folyamán először, elaludtam."

Marius elkezd álmodni:

Marius: "Akárhogy is, az álmok visszatértek, de ezek nem a sajátjaim voltak.

Egy látomásom volt, egy kiemelkedő emberről, Tal Rasháról, a mágusról. Te is ott voltál Tyrael, emlékszem, láttalak az álmomban.

Testvérei sarokba szorították Baalt, a Pusztítás Urát, aki rászabadult a világra. Megpróbálták bebörtönözni a démont egy megszentelt kőbe. Próbálkozásaik kudarcba fulladtak, ezért Tal Rasha önként feláldozta magát, a gonosz lelket saját testébe zárta, hogy annak börtöneként szolgáljon.

Utasította testvéreit, hogy kötözzék le a homok alatt található sírboltban, hogy ott küzdjön a démonnal az idők végezetéig.

Tal Rasha: "Aaaaarrrrrgggghhhh!"

Marius felébred:

Wanderer: "Most már tudod mit keresek, Marius. Ő a fivérem. Aludj most. Hajnalban elindulunk."

Marius: "A következő reggelen átsétáltunk a hegyen Lut Gholein felé. Akkor még nem is sejtettem, hogy milyen borzalmak várnak rám ott."